SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem fogom a 15 percet kihasználni, pusztán azt szeretném jelezni, hogy a KDNP, illetve a Fidesz - a Fidesz-KDNP-pártszövetség, frakciószövetség - támogatja az előterjesztést. A bizottságban és a háttérbeszélgetésekben is ilyenformán nyilatkoztunk meg.

Nyilvánvalóan a Pettkó képviselő úr által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat tartalmi tekintetben olyan konkrét problémákat vet fel, és olyan konkrét problémákra szeretné a javaslatait megtenni, amelyek valós problémák. Nyilván mindenki, aki kicsit ismeri a civil szervezetek világát, tudja igazolni azt, hogy ezek a kérdések, ezek a problémák, amelyek a határozati javaslat indoklási részében kicsit részletesebben is ki vannak bontva, valóságos problémát jelentenek. És nyilvánvalóan közös felelősségünk - elsősorban persze a kormány felelőssége, de a törvényalkotás tekintetében nyilván közös felelősségünk - az, hogy minél hamarabb ezekre a valós, a valóságos életben nap mint nap visszaköszönő problémákra a válaszokat keressük és a válaszokat megadjuk.

Nyilván, hogyha majd belemegyünk a részletes vitába esetleg, és a módosító javaslat is nyilván jönni fog, akkor néhány mondatot, néhány kifejezést lehet majd precizírozni. Például a 2. pontban, azt gondolom, Pettkó képviselő úr nem arra kívánt javaslatot tenni, hogy a kormány 60 napon belül vagy 60 nap végén egy tájékoztatót tegyen a parlamenti képviselők asztalára, hanem 60 nap múlva egy törvényjavaslatot vagy törvényjavaslat-csomagot tegyen oda. De ez szerintem nyilvánvalóan pontosításnak a kérdése.

Arra szeretném felhívni a figyelmünket, hogy ez közös felelősség nyilvánvalóan a kormánypárti és ellenzéki képviselők, illetve kormánypártok és ellenzéki pártok részéről. Tehát azt gondolom, hogy itt mindenképpen azokat a valós problémákat, amelyek hosszú évek óta most már vissza-visszaköszönnek, és valóban valamilyen módon orvoslást igényelnének, azokat mindenképpen közösen kell megoldanunk.

Nem akarom ismételni a Pettkó képviselő úr felszólalásában elmondottakat és kibontottakat, de azt gondolom, hogy annak a civil banknak a felállítása, elindítása, amiről ő beszélt - több egyeztetésen magam is ott voltam ezzel kapcsolatosan -, nyilvánvalóan nagyon fontos, nagyon jó lenne. Nekünk is mindennapos tapasztalatunk van ezzel kapcsolatosan. Csak zárójelben jegyzem meg - és az előző napirendbe érdemes volt belehallgatnunk -, az a fajta pénzintézeti magatartás, amely sok esetben negatív módon érzékelhető a magánemberek részéről, nagyon sok esetben a civil szervezetek is ugyanezt tapasztalják. Azt is szeretném megjegyezni, hogy gyakorlatilag a civil szervezeteknek és például az egyházaknak a bankban lévő pénze nem ér annyit, mint mondjuk, a vállalkozásoké vagy önkormányzatoké, mert egészen másképpen viselkednek a pénzintézetek a civil szervezetekkel szemben. Szerintem ez is egy orvoslást igénylő probléma, amire keresnünk kell a választ.

Az a másik problémacsomag, amiről Pettkó képviselő úr beszélt, illetve a határozati javaslat indoklásában is szerepel, szintén egy valóságos, megoldandó probléma; főleg annak tükrében és összefüggésében, hogy ha azt szeretnénk, hogy az európai uniós forrásokhoz minél több civil szervezet hozzá tudjon jutni, minél több európai uniós forrást le lehessen hívni, ez valóságos, pozitív hatásfokkal tudjon megjelenni abban a környezetben, ahol ezek a civil szervezetek tevékenykednek és dolgoznak, ehhez nyilvánvalóan szükséges az a fajta megoldás, amiről beszél az országgyűlési határozati javaslat indoklási része.

Azaz a civil szervezetekben nem ellenséget kell látni, még csak nem is ellenfelet, hanem partnert, és ha partneri együttműködésről beszélünk, akkor azt gondolom, csak úgy lehet ebben gondolkodni, hogy nem lehet diszkriminálni ezeket a civil szervezeteket. Tehát ha ott egyfajta kötelesség van, ha ott bármilyen kormányzati vagy akármilyen szerv későn hozta meg a döntést, a pályázati döntést, később lett aláírva a támogatási szerződés, akkor ezért ne a civil szervezeteket büntessük, hanem nyilvánvalóan ezért egyfajta kártérítést vagy valamilyen kárpótlást kapjanak ezek a civil szervezetek. Tehát ne nekik kelljen lenyelni ezeket a késéseket. Ugyanilyen fontosnak tartjuk az egységes adatbázis létrehozását. Erről rengeteget beszélgettünk, vitáztunk bizottsági üléseken már, azt gondolom, ez nagyon fontos, illetve megoldandó feladat mindannyiunk előtt.

Amit még kiemelnék, az az önkéntesség megbecsülése, elismerése és ösztönzése. Azt gondolom, az elmúlt húsz esztendőnek le kell vonni a konzekvenciáit, és nyilvánvalóan ezen a téren előre kellene lépnünk. Hiszen nagyon-nagyon fontos az a magyar társadalom, a magyar nemzeti közösség életében - azt gondolom -, hogy ezt a fajta önkéntességet egyrészt jobban tudjuk tudatosítani, másrészt pedig tudjuk ösztönözni.

Azt gondolom, ez megint nem kormányoldal vagy ellenzéki oldal kérdése, hanem mindannyiunk közös érdeke, hogy megtaláljuk azokat a lehetőségeket, azokat az ösztönzőrendszereket, azokat az elismerési lehetőségeket, amelyekkel ösztönözni tudjuk ezt a közösségért, kisebb vagy nagyobb közösségekért, de végső soron az egész társadalomért végzett különféle munkát és tevékenységet, akár a civil szférában, akár az egyházak szolgálatában. Azt gondolom, ez csak a társadalom egészének a pozitívuma lehet, és csak a közösségért végzett tevékenységként kellene ezt látnunk.

Summa summarum, tehát a Fidesz-KDNP-frakciószövetség ezt az országgyűlési határozati javaslatot támogatja, mert ezek a problémák, amelyek itt össze vannak foglalva, és amelyek megoldásra várnak, ezek valóságos, kézzelfogható, a hétköznapi életben megtapasztalható problémák, és erre nekünk közösen igyekeznünk kell egy jó, adekvát választ adni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Pettkó András tapsol.)