Szászfalvi László országgyűlési képviselő | államtitkár | KDNP

Protestáns emberként engedtessék meg nekem, hogy akkor, amikor a kereszténydemokrácia fogalmát használom e kis tanulmányban, akkor a római katolikus testvérek szóhasználatával éljek, tiszteletben tartva a „többséget” és a politikatörténeti elõzményeket. A téma, melyről hónapok óta részben a nyilvánosság elött, részben a politikai közéletben és a még aktívan politizáló keresztény közösségekben, baráti társaságokban beszélünk, vitázunk, a következő:

Van-e létjogosultsága felvetni mindezt a mai magyar politikai közéletben: abban a bizonyosságtól duzzadó közegben, amely - úgy tunik - véglegesen és végletesen kétpólusú politikai erotérben gondolkodik és tervezi berendezni a magyar jövõt. Nem itt van a helye annak, hogy teoretikusan elemzzük: mi is a kereszténydemokrácia? Ám ahhoz, hogy választ tudjunk adni ezen súlyos és magyar politikai jövot alapvetoen meghatározó kérdésekre, mégis szükség van arra, hogy néhány gondolatban összefoglaljuk a kereszténydemokrácia alapelveit. Létrejöttében rendkívül nagy motivációs erõ volt a mindenféle totalitárius rendszerek határozott tagadása! Vállalt feladata, politikai missziója az a hármas értékrend, amely alapértékeket tekintve ma is megállja a helyét:

Természetesen hosszú tanulmányokban lehetne értekezni a kereszténydemokrácia politikai filozófiájáról, értékrendjérõl.

E mostani gyakorlati-politikai szempontból megközelítve mindenesetre az tény- és ezt még a kereszténydemokrácia szempontjából katasztrofális legutóbbi választási eredmények sem cáfolják, sot! -, hogy a modern kereszténydemokráciára a mai magyar társadalomnak szüksége van. De nem világnézeti-ideológiai pártként, hanem keresztény (keresztyén) értékek alapján álló konkrét, pragmatikus, a szó nemes értelmében vett politikai cselekvésre van szüksége. Olyan hiteles kereszténydemokrata politizálásra, amely nem köldöknézegetésben, nem l'art pour l'art önmaga körül való forgolódásban él, hanem a valóságos magyar társadalom valóságos problémáira keresi és adja meg a hatékony és határozott választ. Így tudja a nemes alapelvet valósággá tenni, hogy a hatalom csak eszköz, nem pedig cél: a hatalom csak eszköz és szolgálatra, az értékelvû, de másokért végzett politizálásra. Ebben az összefüggésben már meg is találtuk a választ a feltett kérdésre:
Van jövoje a magyar kereszténydemokráciának! Van legitimitása! Szükség van rá!
Nem válhat véglegessé a magyar politikai térkép jelenlegi kétpólusú, kétosztatú valósága! Van jövoje a modern magyar kereszténydemokráciának, de nem világnézeti-ideológiai igénnyel (talán ez lehet a nóvum, az új felismerésünk!), hanem értékelvu, de mégis pragmatikus és a magyar társadalom valós problémáira, kihívásaira, az új évezred perspektívájában válaszoló politikai eroként. Ennek a mostani magyar kereszténydemokráciának a feladatait nagyon röviden a következo - csak felsorolásszeruen - gondolatokban lehet összefoglalni:

A keresztény (keresztyén) közéleti felelõsségvállalás hiteles képviselete.
Az értékelvû politizálás átültetése a magyar politikai gyakorlatba.
Annak a gondolatnak a tudatosítása a mai magyar társadalomban, hogy „minden politika, de nem minden a politika”. Ez érvényes transzcendens és immanens összefüggésben egyaránt. Immanens összefüggésben a politika mindenhatóságát kérdojelezi meg, azaz a politikának egyenrangú társakra van szüksége a civil szervezetekben, az egyházakban és gyülekezetekben, az önkormányzatokban, szukebb és tágabb közösségekben, intézményekben.
A személyiség, az emberi élet egyedisége és méltósága teljes harmóniában áll a közösség értékeivel.

A politika és az erkölcs nem két egymástól elválasztott terület, hanem egymást átható valóság kell hogy legyen!Amikor a kereszténydemokrácia jövojérol gondolkodunk és miután a kérdõjel után pozitív választ adtunk, beszélnünk kell arról a megkerülhetetlen kérdésrõl is, ami a végrehajtás eszköze kell hogy legyen. Tudniillik arról van szó, hogy ha pozitív választ adunk a van-e jövõje a kereszténydemokráciának? kérdésre, akkor rögtön következik a másik kérdés, hogy hogyan tovább?! Milyen módon lehet megteremteni a modern magyar kereszténydemokráciát és annak politikai képviseletét? Saját válaszom erre az, hogy ma Magyarországon egyetlen, önálló parlamenti politikai erõ, párt létezik, amely parlamenti gyakorlat szintjére képes emelni a társadalmi problémákra adott és adandó kereszténydemokrata válaszokat: ez a párt a Magyar Demokrata Fórum. Ez a politikai erõ - amelyrõl legalább négy politikai párt jött létre - megtisztult. Politikai értelemben homogénné érett egy gyûjtopártból, hiszen az eredeti hármas értékrendbõl a népi-nemzeti irányt a MIÉP, a nemzeti szabadelvû irányt a FIDESZ-MPP viszi tovább. Az eredeti hármas értékrendbõl megmarad a kereszténydemokrata értékelvûség, amelynek alapján mind a mai napig az MDF tagja az európai és a világ kereszténydemokrata pártjait tömörítõ szervezeteknek. Van tehát legitimitása a magyar kereszténydemokráciának! De ezt a kereszténydemokráciát egyesíteni kell, tömöríteni, új erõcsoporttá kell sürgosen szervezni és integrálni, amely képes lesz arra, hogy néhány hónapon belül megszervezze magát. Amely képes lesz arra, hogy úgy készüljön a következõ választásokra, hogy komoly parlamenti legitimitást megszerezve méltó, erõs, egyenrangú és kiszámitható partnere legyen a FIDESZ-MPP-nek. Csak ebben a perspektívában bízhatunk abban, hogy 1990 után elõször e mostani polgári kormányzat két cikluson keresztül szolgálhat és abszolválhatja vállalt feladatait és programját.
Amennyiben ez az integráció nem jön létre, amennyiben nem sikerül az eltünedezõ bozótharcosok csoportjait, gyengülõ politikai alakulatait, pártmaradványait elõhívni és egyesíteni a Kereszténydemokrata Unióban, akkor annak negatív következménye kettos természetû lehet. Egyrészt a magyar társadalom számára szükséges kereszténydemokrácia véglegesen, de legalábbis belátható idõre eltûnik a magyar politikai, a parlamenti politikai közegbõl. Másrészt rendkívüli mértékben veszélyeztetjük annak a ma még reális lehetõségnek a megvalósítását, hogy e mostani kormánykoalíció legalább két cikluson keresztül végrehajtsa programját és nemzeti érdekeinket képviselve vezesse vissza az országot s a nemzetet az európai intézményrendszerbe. A kormányzás koptat. A legnagyobb kormányerõ, a FIDESZ-MPP - bár rendkívül jól tartja magát, de -, nyilvánvalóan folyamatosan ki van téve a hétköznapi, politikai kopásnak a következõ választásokig. Ezért van szükség erõs partnerekre, koalíciós társakra. A Fidesznek hosszú távon nem olyan partnerekre van szüksége, amelyeket le kell nyelnie, hanem olyanokra, akikkel a szavazóbázist szélesebbre tudja nyitni, sot meg tudja erõsíteni, stabilizálni tudja azt. Ebben az összefüggésben tehát minden komoly jobbközép politikai erõnek érdeke a kereszténydemokrácia egyesítése, erõsítése, integrációja. Ez az integráció nyilvánvalóan csak egy integrációs erõ, egy integrációs pont mentén mehet végbe. Ez az integrációs pont a Magyar Demokrata Fórum lehet a fent felsorolt indokok és érvek alapján. Ez az integráció úgy mehet végbe, hogy közben nem sérül senki önállósága, ugyanakkor a közös ügyet Unióba tömörülve - német példa útját választva - képviseljük.
Ki integrálja a kereszténydemokratákat? Erre a már feltett kérdésre tehát a válaszom nem újdonság, csupán aktualizálás.
Lezsák Sándor és Semjén Zsolt országgyûlési képviselõk az elõzõ ciklusban javasolták, hogy jöjjön létre az MDF-KDU országgyûlési képviselõcsoport az Országgyûlésben. Ha ez a terv sikerült volna, akkor ma egészen másról és másképpen kellene beszélgetnünk. Mégis úgy gondolom, hogy mai országgyûlési képviselõként ezért vethetem fel legitim módon immár sajnos nem a parlamenti frakciókat illetõen, hanem a még létezõ kereszténydemokrata pártok és szervezetek összefüggésében (KDNP, MDNP, MKDSZ), hogy ma Magyarországon a Magyar Demokrata Fórum integrálhatja gyors és hatékony módon a magyar kereszténydemokráciát MDF-KDU néven! Ez a megújult szervezet azonnali parlamenti megjelenést adhat az egységes magyar kereszténydemokráciának és hosszú távú perspektívát jelentene mind a következo választásokra, mind pedig a polgári kormányzat további mûködésére nézve. Ellenkezõ esetben - s nem kell ehhez nagy jósnak lenni - egyik ügyben sem történhet elõrelépés, sõt kellemetlen meglepetések részesei leszünk.
Az idő rendkívül sürget! S mert sürget az idő, ezért kockázatot is kell vállalni. Bár - megkockáztatom - a jelenlegi helyzetben veszíteni valónk szinte már nincs is! Ha néhány hónapon belül ez a kereszténydemokrata integráció nem valósul meg, annak rendkívül fájdalmas és negatív következményei lesznek. Itt és most mely feladatok állnak előttünk - remélve a kereszténydemokrata integrációt és az egységes megjelenést:

Hitelesen képviselni a keresztény (keresztyén) közéleti értékeket.
Megismertetni a választópolgárokkal a modern kereszténydemokrácia értékeit és válaszait a társadalom problémáira, kérdéseire. Kiadványok megjelentetése.
Visszahódítani a keresztény és kereszténydemokrata holdudvart, amelyre csak az unió képes, az egységes erő.
A helyi közösségek, a társadalom mozgósítása a jövő perspektívájában.
Pragmatikus politizálás, konkrét cselekvés.
Szerepvállalás az európai politikai kultúra és stílus meghonosításában.
A történelmi egyházak megújulásának elősegítése hatékony módon.
Az esélyegyenlőség képviselete és megteremtése minden vonatkozásban.
A társadalmi szolidaritás képviselete a gazdasági szférában következetesen. A szociális piacgazdaság hangsúlyozása.
Nemcsak polgárságban kell gondolkodnunk, hanem le kell porolni az eredeti elképzelésünket: erős középosztályt kell megteremteni ebben az országban, amely képes hordozni a gyengéket, az idõseket és a gyermekeket, amely képes a jövőben gondolkodni.
A magyar értelmiség és értelmesség megszólítása, sorainkba hívása újra.
Végül, de nem utolsó sorban a fiatalok mozgósítása és orientálása. Politikai utódnemzedék tudatos felnevelése. Képzések rendszeres biztosítása.

A kereszténydemokrácia eredendo módon magában foglalja azokat az értékeket, amelyeket a francia felvilágosodás és forradalom jóval késobb zászlajára tuzött. A keresztény (keresztyén) evangélium alapvetoen a szabadság, a szabadítás evangéliuma annak evilági perspektívájával együtt. A keresztény (keresztyén) evangélium a testvériség evangéliuma, a szolidaritás híre és feladata ma is. A keresztén (keresztyén) evangélium alapvetoen az értékek, kincsek orzésére szólít. Tehát az evangélium értékeire épülõ modern kereszténydemokrácia magában foglalja az emberi méltóság, a szabadság gondolatát, a szolidaritás elvét és a konzervativizmus erejét. Mindez nem ideológiai-világnézeti alap kell legyen a kereszténydemokrácia számára, hanem olyan értékrendi, értékelvu erkölcsi-politikai fundamentum, amelynek talaján gyakorlati, konkrét politikai válaszokat ad a magyar társadalom sorskérdéseire és hétköznapi problémáira.

Végül szeretném ráirányítani figyelmünket még egy rendkívül fontos témára, a családokra, a családok helyzetére és annak javítására. Ez az az ügy, amelyben nekünk, kereszténydemokratáknak különösen elkötelezetten kell részt vennünk. Ezért hangsúlyoztam a családok támogatásáról szóló törvényjavaslat parlamenti tárgyalásakor, frakcióm vezérszónokaként a következõt: „örülünk annak, hogy a FIDESZ-MPP átvette az MDF családpolitikáját…” A családok ügye nem pusztán szociálpolitikai kérdés, hanem a leendõ magyar társadalom harmóniájának, a magyar demokrácia és jogállam megszilárdulásának, a középosztály megteremtésének a kihívása. Végsõ soron kõkemény gazdasági kérdés is! Perszonális és közösségi kérdés, test és lélek, társadalmi közérzet és gazdasági vitalitás harmóniája és a jövõ perspektívája a családok helyzete, erosödése. Ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy kereszténydemokrata pártként politizálásunk origója és viszonyítási pontja ez legyen. A családok ügye érinti a gyermekeinket, fiataljainkat, és az öregeket, a szociálpolitikát és az egészségügyeket, az oktatást, képzést és a sportot-kultúrát, a gazdaságot, a vállalkozásokat és az adórendszert, a biztosítási rendszert egyaránt. Tehát mindennel összefüggésben áll, szinte minden komolyabb törvényjavaslatnak van hatása a családok helyzetére. Ezért különös figyelemmel - akár egy szakmai grémium létrehozásával is - kell kísérnünk a családok ügyét!

A mai magyar társadalomnak szüksége van a modern kereszténydemokráciára. Létjogosultsága van!
Amennyiben a magyar társadalomnak szüksége van a kereszténydemokráciára, akkor annak újra kell szerveznie önmagát, egységessé kell válnia. El kell indulnia az integrálódás útján. Ezen az úton pedig integrációs erőre, integrációs pontra van szükség minél előbb, mert az idő sürget bennünket. Ez az integrációs pont az MDF-KDU politikai formáció lehet. Ezzel párhuzamosan lehetőséget kell adnunk a fiatal politikai generációnak a kereszténydemokrácia magyarországi megjelenítésére és kibontakoztatására!
A megújuló modern magyar kereszténydemokráciának, az MDF-KDU politikai formációnak nem világnézeti-ideológiai pártként, hanem értékelvű alapokra építkezve gyakorlati politizálással kell választ adni. Ezt a gyakorlati politizálást kell megjeleníteni a közvélemény számára. Ehhez pedig képeznünk kell magunkat, politikusainkat és fiataljainkat egyaránt!
Mindez a fent megfogalmazott gondolkodás és jövőkép nem mások rovására kell történjen. De látnunk és tudnunk kell, hogy amennyiben ez az integráció vagy életképes alternatívája rövid időn belül nem jön létre, akkor mind a magyar kereszténydemokrácia, mind pedig a polgári kormányzás jövője megkérdőjeleződik. Nemcsak nekünk érdekünk mindez! A FIDESZ-MPP érdeke az, hogy a természetes kormányzati kopási folyamatban hosszú távon megbízható, egységes, erős és praktikusan politizáló kereszténydemokrata koalíciós társa legyen, amely kormányzati felelősséget nemcsak szavakban képes hordozni, de a valóságban is. Így teremthető meg az a FIDESZ-MPP-MDF-KDU koalíció, amely bizakodhat a következő választásokra készülve és bízhat a polgári kormányzás folyamatosságában!