SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Én is lezárnám a magam részéről a kétperceseket. Kozma képviselőtársamnak szeretnék néhány gondolatot mondani, örülvén annak, hogy így fogalmazott a legutóbbi felszólalásában, de bennem kérdések merültek fel. Ha ez valóban így van, hogy ők konszenzussal szeretnének annyi szépet és annyi jót tenni a Kárpát-medencei magyar nemzetnek, illetve az egész világ magyarságának, akkor a kormány miért erőlteti rá ezt a fajta új koncepcióját tulajdonképpen mindenkire, minden partnerre? Hiszen már nem is partnerek, mert tulajdonképpen rájuk erőltetik ezt a koncepciót.

Akkor a kormány, a kormányzat miért nem együtt, közösen alakította át azt a fajta intézményrendszert, amiről most beszélünk, és beszéltünk ebben az elmúlt néhány percben is? Miért nem tekinti partnernek az ellenzéket a kormányzat, vagy miért nem tekintette? Most már múlt időben kell beszélnünk, hiszen a MÁÉRT-ot megszüntette, a HTMH-t megszüntette, a közalapítványi rendszert kigyomlálta - akkor miről beszélünk?

Mi nyitottak vagyunk természetesen, és azt gondolom, minden oldalon az kell legyen a cél, hogy konszenzusra kellene jutnunk. De hogyan lehetséges konszenzusra jutni úgy, hogy egyoldalú diktátumoknak vagyunk kitéve, semmiféle módon, semmiféle lehetőséget nem adva a kormánypártok oldaláról az ellenzéknek arra, hogy ebben az egész intézményrendszer-átalakításban részt vett volna? Most már múlt időről beszélünk természetesen.

Ez a mai törvényjavaslat egy technikai jellegű módosítás, ezt elismerem természetesen, de az egész nemzetstratégia, nemzetpolitika ügyében valóban konszenzussal kellett volna az egész intézményrendszerhez hozzányúlni.

Köszönöm szépen.