Gondolatok egy magyarnaracs féle cikk margójára

Gondolatok egy magyarnaracs féle cikk margójára

2017. július 21. Csurgó, Somogy megye

Nem félek és nem félünk, főleg nem félünk „vasandrásoktól” és gyáva, arctalan, névtelen emberek rágalmazásaitól és csúsztatásaitól. És főleg nem félünk a visszaköpködéstől, a „cserbenhagyásos” gázolás utólagos politikai köntösbe öltöztetett megmagyarázásától!

Fotó: Kovács József (b) és Szászfalvi László (j) a 770 millió forintos beruházás sajtótájékoztatóján

 

Gondolatok egy „magyarnarancs” féle cikk margójára

( Szerény kis pamflet az emberi önelégült hiúságról )

Olvasandó Ige: „ Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét!” ( 2Tim. 1,7. )

Kedves „vasandrás” és kedves „bátor csurgói” forrás!

Nem félek és nem félünk, főleg nem félünk „vasandrásoktól” és gyáva, arctalan, névtelen emberek rágalmazásaitól és csúsztatásaitól.

És főleg nem félünk a visszaköpködéstől, a „cserbenhagyásos” gázolás utólagos politikai köntösbe öltöztetett megmagyarázásától!

Figyeljetek! Örülök, hogy végre kibújt a szög a zsákból. Aki ezt a cikket diktálta, ihlette és írta a „világhírű” és a magyar vidék iránt közismerten elkötelezett és azzal rendkívül szolidáris „magyarnarancs” című firkálmányban, ő bizonyosan nem szereti Csurgót, lelkileg nem elkötelezett a Csurgói Református Gimnázium ( az unalomig ismételten hallott „szeretett iskolánk” –at!!!!nota bene!!! ) és a református anyaszentegyházunk iránt.

Ezt a cikket ugyanaz a libsi, cinikus és nihilista szellem lengi körül, amely oly sokat ártott az elmúlt időszakban a „szeretett iskolánk”-nak! S az a híresen „független” újságíró írta, akinek végre kitették a szűrét az előző helyéről, ahol annyit ártott. Most is bizonyította olyannyira hatalmas függetlenségét, hiszen bár szinte az egész cikk személyemet sértegeti, még gyenge próbálkozása sem volt arra, hogy engem megkérdezzen, mielőtt hazugságait és csúsztatásait papírra veti. Vagy esetleg szembesítsen engem itt a helyszínen, a „vidéki” városban csurgói, rendkívül „bátor” forrásával.

Ez ám a gerincesség, ez ám a mindent megvető bátorság, ez ám az etikus újságírói magatartás és példaértékű morális tartás!!

Talán az ügy lényege szempontjából érdekes lehetett volna megszólaltatni az egyházmegyei lelkészi kar néhány tagját, azon gyermekek szüleit, akik elvitték gyermeküket ebből az iskolából , vagy tudatosan bizonyos konkrét okok miatt nem is hozták oda gyermeküket! Persze az objektivitásba ez sem fért bele, hiszen nem is ilyen céllal íródott ez az írás. Ezen kívül még hab a tortán, hogy - bár bizonyára voltak konfliktus helyzetek, azok mind koncepcionális és egyházi jellegűek voltak - sohasem volt politikai dimenziója Kovács József és Szászfalvi László kapcsolatának, gondolom legfőképpen azért, mert sohasem voltunk alá-fölérendeltségi viszonyban egymással: sem közéleti, sem egyházi szinten, ráadásul lelkészkollégák vagyunk.

Ez nálunk nem szokás, bármennyire akarják ezt kívülről gerjeszteni. Politikai botrányt ez a bugyuta és nagyon gyengén összefércelt cikkecske szeretne kelteni, de az eredeti cél a visszájára fog fordulni. Ebből az írásból világosan látszik, hogy kinek fontos az egyház, az egyházi iskola és a legfőképpen a gyerekek és kinek sokkal fontosabb a saját ego-ja, a saját imázsának építgetése.

De apropó: mi köze van egy „magyarnarancs”-nak egy „vidéki” egyházi iskolához? Az égadta világon semmi!!

Hol volt ez a csapat, akkor, amikor valamit tenni kellett ezért a gimnáziumért? Hol volt, amikor harcolni kellett érte? Hol volt a nagyon „bátor” csurgói „forrásunk”, amikor újra kellett indítani az iskolát, amikor új könyvtárat kellett építeni, amikor forrásokat kellett szerezni?

Mi köze van „vasandrás”-nak ehhez az iskolához? Hol volt ez az igazság bajnoka, amikor segíteni, támogatni, szervezni, jót tenni és cselekedni kellett „az első oskoláért” Somogyban? SEHOL nem volt, mert ő csak ártani akar és tud. Rombolni és nem építkezni!!!

Mi köze van „vasandrás”-nak és súgójának ahhoz, hogy egy teljesen autonóm szervezet, a fenntartó Somogyi Református Egyházmegye legfontosabb döntéshozó testülete, az egyházmegyei közgyűlés kit választ meg teljesen törvényes módon az iskolát hirtelen „cserben hagyó” igazgató helyére példás gyorsasággal és egyhangúsággal?

Nos mi köze van „vasandrás”-nak ehhez, megmondom: SEMMI!!! És egyáltalán ki az a „vasandrás”? És ki az a „csurgói forrásunk”?

Ha Kovács József valóban olyan autonóm személyiség , akkor ez a cikk miért nem jelent meg 3-5-8 évvel ezelőtt. Akkor bizonyára lehetett volna mindenkinek érvelni, cáfolni, bizonyítani. Ha olyan autonóm személyiség volt, hogy nem tudtunk szóba állni egymással, akkor miért hívott meg meglehetős gyakorisággal engem.

Ha én ennyire lefogtam a kezét, akkor miért „tüntetett” ki az iskola legmagasabb kitüntetésével a csurgói református gimnázium újraindításában játszott szerepemért? Ha „nem feküdt le a politikának, elsősorban Szászfalvi Lászlónak”, akkor miért hívott meg az iskola nagy ünnepeire, a Polaneczki Ottó emlékversenyre, tanévnyitóra, beszédekre, köszöntőkre, irodalmi beszélgetésre stb? Azt pedig már én sem értem végképp, sőt ez maga az agyrém, hogy amennyiben én, a politikai „ökölcsapás” ennyire „ellehetetlenítettem”

Kovács igazgató urat, akkor miért keresett meg engem, hogy támogassam „ szeretett iskolánk” felújítását?

Már magam sem értem magam, hogy ebben a nagy „ellehetetlenítési” stratégiában, miért jártam annyit Igazgató úr irodájába egyeztetni: mit hogyan tegyünk, mit írjunk, hová forduljunk akkor, amikor 0 forint volt a fejlesztésre?

Úgy ellehetetlenítettem az ő munkáját, hogy sikerült egy egyedi kormányhatározat kilobbizásával 650 millió forintot idehozni és egy 120 millió forintos másik támogatással összesen 770 millió forintos beruházás valósul meg a Gimnáziumban, melynek egészen furcsa módon Kovács igazgató úr – akit én folyamatosan „ellehetetlenítettem” - nem átallott örülni, sőt ezt az örömét meg is osztotta az egész iskolával, a tantestülettel, sőt még a világgal is ( tudják: a hálón! ). Mindez hagyján, még meg is köszönte nekem, a politikai mumusnak és „ellehetetlenítőjének” azt!

Ez ám az igazi autonóm személyiség!

Szóval a lényegről: elhiszem, hogy az a tény, hogy Kovács József hirtelen, egyik napról a másikra elhagyta a „hajót”, bizonyára „megrázta” jónéhány volt kollégáját, akik „ azért ezt nem várták volna Jóskától” – ahogyan az én csurgói forrásaim mondták nekem. „Nem cáfolt értesüléseim” szerint „ a lemondott igazgató, Kovács József olyan túlságosan autonóm személyiség volt, aki csak önmagával foglalkozott és becsapta őket” és aki – „nem cáfolt értesüléseim szerint” – már régebb óta mindenki háta mögött kereste a lelépés útját!

Csak ezt elfelejtette megosztani a „szeretett kollégáival”! Na erre mit lép „vasandrás” elvti?

Na erre mit lép a „magyarnarancs” és mindazok, akik örömmel, kéjjel és cinizmussal osztogatják meg a Facebook-on ezt a”bombahírt”!

Na nem a „szeretett iskolánk” iránti felelősségből, szeretetből, elkötelezettségből, hanem hogy végre megint belerúghatnak Szászfalviba, a csurgói református gimibe, a törvényesen kinevezett és szakmájában kiváló új igazgatóba, meg persze az egyházba!

Jelentem, elég jól bírom a rúgásokat, a református egyházunk pedig majd ötszáz éve bírja és köszöni szépen jól van!

Hála Istennek: megmaradt, él és van jövője! Az különösen figyelemre méltó, hogy állítólag nemzeti és keresztyén szempontból elkötelezett párt „szócsöve” ezt a hírt „bombahírként” közölte csak azért, mert talán végre fogást találhat rajtam. Hát megint nem sikerült, gyenge próbálkozás volt!

Ám az izgalmas kérdés lehet, hogy mitől is nemzeti és keresztyén „szócső” ez, de ez már egy másik történet!

A „vasandrások” és a megosztók ( mennyire pontos ebben az esetben ez a szó!!! ) sohasem szerették Csurgót, ezt az iskolát és az egyházunkat, hanem csak rombolni akarnak! Démonizálni: szétdobálni, széthajigálni - amint az eredeti szó jelentésében ez benne van - mindent, hogy minden szétessen, de mindenáron.

Nem segíteni, építeni, jobbítani, mindig és hűségesen - ha kell, akkor egy lépést inkább visszalépve, ahogyan én az elmúlt nyolc évben tettem!! –, hanem a „minél rosszabb, annál jobb” anarchista elvet terjesztve szétrágni mindent, ami múlt, ami hagyomány, ami örökség, ami szép, ami lelkesültség, ami öröm, ami tisztaság, ami álom, ami a gyönyörű múlt után méltóvá tehet a jövendőre minket!

Ők az „álomgyilkosok”, amit az Ige szavával így is mondhatunk: a Lélek kioltói ( „ A Lelket ne oltsátok ki!” 1Thessz. 5, 19.!!! ), a lélek megfojtói. Figyeljetek „vasandrások”, „csurgói források”, cikkecske ihletők és megosztók ( nota bene!!! )!

Hátrébb az agarakkal és el a kezekkel Csurgótól, a csurgói református gimnáziumtól!

El a kezekkel mindattól, ami szellemi-lelki és kulturális érték és örökség.

Ti nem tudjátok mi az! Főleg azt nem tudjátok, hogy az egyházi iskola „ az egyház veteményeskertje”, amibe ti nem gázolhattok bele!

Ha már építeni és segíteni nem tudtok és nem is akartok, akkor legalább csendesedjetek el. Inkább hallgassatok és hagyjátok, hogy aki építkezni, segíteni, a múlt megtartó értékeit a jövőbe átemelni akarja, végezze, végezhesse a dolgát, a szolgálatát Isten dicsőségére és „szeretett iskolánk” javára.

Tehát ismétlem, tudjátok: „ Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten!!!” Nem félünk tőletek „vasandrások”!

Hajrá 225 éves csurgói Refkó!

Csurgó, 2017. július 21.

Szászfalvi László

országgyűlési képviselő

református lelkipásztor

( P.S. Kíváncsi vagyok, hogy ez a kis pamflet mikor jelenik meg teljes terjedelmében, mindenféle komment nélkül – ahogyan nekünk is adatott - bizonyos oldalakon: pl. magyarnarancs.hu, hellodelsomogy.hu stb !! )

 

Névjegy

Szászfalvi László

  • 56 éves
  • Teológus, a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett
  • Nős, három gyermek édesapja
  • Hobbi: olvasás, könyvgyűjtés, utazás
  • Kedvenc filmek: A remény rabjai, A bakancslista
Csurgó városi televízió
Barankovics Alapítvány
Orbán Viktor
Jobban teljesít
Csurgó
Nagyatád
Barcs
Fidesz
KDNP
Csurgói KK
Csurgói NKC
Csurgói TK
Reformatus.hu
Cég2